Gazdasági mediáció és más

Ide azokat sorolom, amik nem családi kapcsolatokkal összefüggő viták. A "Módszer :Ki - Kihez - Mivel? ” alcím alatt számos ügycsoportot említek. Néhányat kiemelek:

Az oktatás színtere, hagyatéki ügyek, lakóközösség vitái: 

Ezeknél az eseteknél az érintettek valamilyen módon általában kapcsolatban maradnak akkor is, ha a vita tovább él, vagy valahogy "rendeződik". Ezért nem mindegy, hogy a konfliktus csak a szönyeg alá kerül, "magától rendeződik", vagy a felek tényleg leülnek, megbeszélik azt, és kölcsönösen kitalálnak egy elég jó megoldást.

Ha nem így történik, az a jövőbeni kapcsolatukat rombolhatja. Mert egy rendezetlen vitával a levegőben kínos lehet kerülgetni a kollegákat egy iskolában, vagy a diákot valamilyen közös munkára bírni, vagy kötelező családi ünnepeket egymást elviselve túlélni, vagy épp emiatt családi kapcsolatokat megszakítani. Hasonló, amikor a saját szomszédját a háta közepére kívánja valaki, pedig a közös dolgaik miatt - kerítés, kert, lépcsőház, vízdíj, stb.- nem tudja megszakítani vele a kapcsolatot.

A mediáció az ilyen kapcsolatok javításában is segíthet. A nem megfelelően rendezett vitákból fakadó elégedetlenség, sértettség, tehetetlenség a közös hétköznapokat nehezítheti. A mediációban észszerű döntésekkel lehet a negatív érzelmeket megszüntetni, és olyan légkört teremteni, ami legalább a békés egymás mellett élést segíti. 

A munka világa:

  • Ha a szervezeten belüli konfliktust nem rendezik, magukkal cipelve együtt élnek vele, – a mindennapi munkában felbukkanhat. Ilyen helyzetekben sokszor fel sem merül a peres út lehetősége, mert a felek viszonya vagy a vita természete miatt ez eszükbe sem jut, vagy nem is lehetséges.
  • Az ilyen vitáknál a kényes kérdések megbeszélésénél a mediáció védi a felek személyes vagy üzleti hírnevét, segítve a további munkakapcsolatot. 
  • Ha jogszabály által rendezett jogokat és kötelezettségeket érint a vita, pl. munkáltató és munkavállaló (üzemi tanács, szakszervezet stb.) kerül jogvitába, a valódi érdekeket fel lehet tárni egy mediációban, mely a perek által nyújtott jogszolgáltatáshoz képest valódi és teljesebb körű konfliktusmegoldás.
  • A munkaviszony megszüntetése körében jelentkező vitáknál a mediáció valamennyi pozitívuma szerepet kap: a bizalmi helyzet, a személyes sérelmek orvoslása, az üzleti hírnév megtartása, a gyorsaság és a kevesebb költség.
  • Ha bármelyik félnek az a fontos, hogy olyan jogszolgáltatás történjen, ami a jövőbeni hasonló esetekben iránymutató és követendő kell, hogy legyen, ne a mediációt válassza.
  • De ha épp azt szeretné elkerülni, hogy a döntés precedens értékű legyen - akkor a mediáció bizalmi jellege a perhez képest egyértelmű.

A gazdasági viták körében sok kétkedővel találkozom, ezért erről pár gondolat:

Aki egy per esetén rossz vagy bizonytalan esélyekkel számolhat, annak mindenképpen egy lehetőség a mediáció ahhoz, hogy ennél jobb feltételekkel kössön megállapodást.

Mi a helyzet azokkal, akik erősebb pozícióban vannak, és biztosan vagy nagy valószínűséggel nyernének egy perben?

- nem a mediáció a megfelelő megoldás, ha:

  • fontos, hogy a jogsértést bíróság állapítsa meg azért, hogy a döntés hasonló jogvitáknál később irányadó legyen
  • nagyszámú vagy nem behatárolható azoknak a személyeknek a köre, akiket a mediációba be kellene vonni, és az egyezségkötésben részt nem vettek a megegyezést utólag kétségbe vonhatják


- a mediáció a megfelelő keret egy elég jó megállapodás megkötéséhez, ha:

  • korábbi perei, tárgyalásai során előfordult, hogy a vita rendezése elhúzódott, sok „felesleges kört” futottak
  • korábban a pert megelőző tárgyalásokon nem tudtak megegyezni, és kénytelen volt pereskedni, pedig hajlandó lett volna egyezséget kötni
  • korábban a per elhúzódása miatt folyamatos költséget jelentett a vita rendezése: eljárási illeték, ügyvédi költség, szakértői vizsgálat, késedelmi kamatok, stb.; pernyertesség esetén lehetséges, hogy a másik, vesztes fél fellebbezésével a per még tovább tart, ez mindenképpen további költségekkel és bizonytalansággal jár
  • maguk szeretnének dönteni a saját vitáikban
  • olyan kérdéseket is szeretne egy megállapodásba belefoglalni, ami nem tárgya egy peres eljárásnak
  • bizonyos tényeket nem szeretne kiteregetni egy bíróság előtt, személyes vagy üzleti hitelességébe nem fér bele a pereskedés
  • az érzelmek kezelése is fontos a vita rendezésénél
  • e nélkül nem tudnak kimozdulni a holtpontról, vagy valamelyik fél sértettsége káros lehet üzleti érdekeire
  • ha az a fontos, hogy ne jelentsen precedenst egy bírósági döntés hasonló ügyekben, de rendezni muszáj

- további érv:

  • ha jogi személy gazdálkodó szervezetek között vita van, a keresetlevél benyújtása előtt kötelező megpróbálni  a jogvitát peren kívül rendezni - miért lenne ez egy újabb sikertelen formális megbeszélés, miért ne a mediáció?
  • a bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék - ha a bíróság így dönt, ez az egyezkedés lehet mediációval is
  • a bíróság a perben - ha esélyt lát erre -, a mediáció lehetőségéről tájékoztatja a feleket - ilyenkor érdemes is élni vele, de Önök is kérhetik
  • a megállapodást, amit a felek a mediációban kötnek, ha megfelel a jogszabályoknak, a bíróság mint egyezségüket végzéssel jóváhagyja
  • a hagyatéki eljárásoknál a törvény szerint a közjegyző köteles tájékoztatni a feleket arról, hogy a vita rendezésénél lehetőség van mediációs eljárásra; az ily módon megszületett egyezséget a közjegyző jóváhagyja;  
  • lakásszövetkezeteknél, társasházaknál a tagoknak, tulajdonostársaknak vagy az egész közösségnek lehetősége van mediációra;
  • illetékkedvezmények: attól függően, hogy az egyezség megkötésére a per mely szakaszában kerül sor, az illeték:
    • a peres eljárás illetékének 10% - a, ha a felek az első tárgyaláson egyezséget kötnek;
    • 50%-a, ha az egyezségkötésre az első tárgyalást követően kerül sor (ebben az esetben max.50.000,- Ft-ig levonható a mediátor díja, ez csekélyebb kedvezményt jelent);  

Miért jobb a mediáció a megszokott tárgyalásoknál? 

Nem a mediáció "mindenhatóságáról" szeretnék itt pár mondatot írni. Az előnyöket emelem ki, amik adott esetben jól jöhetnek.

A tárgyalások gyakran pozíciók harcának színterei. A mediáció nem jelent pozícióvesztést, lényege, hogy az érintett képviselje az érdekeit. Ahhoz, hogy valaki lássa, hogy mik a lehetőségei arra, hogy elérje, amit szeretne, jó, ha ismeri a másik valódi indokait, és saját, valós érdekeit is tisztábban látják az ilyen beszélgetéseken. 

Ha az érdekeik világosak a másik előtt - és talán furán hangzik, de elsősorban a saját érdekeik önmaguk előtt -, ez egyre közelebb vihet a kölcsönös megállapodáshoz, vagy épp megmutathatja, hogy nem ez a járható út, viszont segít dönteni, hogy mi legyen a következő lépés.

Többször hallottam ügyvéd kollegáktól: ő is megegyezés párti, és mi az, amit egy mediátor meg tud tenni, és ő nem? Az ügyvéd feladata saját ügyfele érdekeinek képviselete. A mediátor mindkét fél érdekei érvényesítését segíti, ez a lehetséges konszenzus alapja. Az elég jó megállapodáshoz kölcsönösség kell. Az ügyvéd, ha ezt próbálja erősíteni, előfordul, hogy ez – az ügyfele szemszögéből –, az ő érdekei megsértésének tűnik. A jogi képviselő abban segíti ügyfelét, hogy mi a joga, és ezt igyekszik érvényre juttatni. De a jog nem ad választ mindig arra, hogy valakinek valójában mire van szüksége. 

Az érintettek abban a helyzetben, ahol a harmadik résztvevő, a mediátor, tényleg kívülálló, tényleg középen áll, és valóban máshogy és mást kérdez, mint egy bíró vagy egy jogi képviselő, másként viselkednek. Egyszerűen mások a szerepek, a módszer, a szemlélet. Ami biztosan kell az Önök részéről: a nyitottság, hogy kipróbálják. 

Gazdasági vitákhoz szükséges szemlélet: korábban sok évet dolgoztam gazdasági környezetben, cégek jogi ügyeit intéztem, számos peren kívüli egyeztetésen, tárgyaláson vettem részt. Nem vagyok gazdasági szakember, de nem idegen tőlem a szemlélet, és úgy gondolom, elegendő ahhoz a mediátori tevékenységhez, ami egy üzleti jellegű vitában szükséges.